szedres

ébren lenni emberként, szunnyadni napos csibeként.ma megint éreztem hogy élek, biztonságosabb egyedül kelni és feküdni, mint hazugsággal takarni a repedező jegű tó peremét.elalszom nyomban,ha lennél most aludnál te is, de én hamarabb mert lefoglalt hogy a gondolat szövetét…

Bőrben vagyok bizonytalan..Két nap letargia, két nap hiány.Elfáradtam, kéne az a kéz a fejre, vállra, vagy hátra. Valami biztos és puha vacok, ahol a fogam a kíntól már nem si vacog.Nem lelem a nyugalmat.Bosszant, zaklat a gondolat.túl sokat gondolok. és mi marad hátra mikor…

A régi világból kifogyott a szusz,és elérkezett az idő a helyhez, hová visszajárni jó, mikor vetni kényszerül a lélek, mikor a szakáll belülre nő, mikor bizonytalansággal takarózom éjjel. Így indul most útnak Szedres.lilasága emlék.málnasága új.