Bőrben vagyok bizonytalan..Két nap letargia, két nap hiány.Elfáradtam, kéne az a kéz a fejre, vállra, vagy hátra. Valami biztos és puha vacok, ahol a fogam a kíntól már nem si vacog.Nem lelem a nyugalmat.Bosszant, zaklat a gondolat.túl sokat gondolok. és mi marad hátra mikor összeroppan a gerinc,,, kihúzni magam,tudni, ugysem utoljára... megnyugattó illat vagy puhaság.Belecsavarodott lélekkel maradni kicsit,és figyelni ahogy a dobbanó csendben szökik a mindenség súlya.Egy tábla, egy festett jel, hogy azt mondja fel,az útvesztőre nyomban, de a nyomban a súly most csak az én vállam gondja.
keresek táblát, vannak még jelek, csak ma már ágyban és agyban is együtt legyek, és a lélek holnapra kialussza magát.
