Nyugalom, tervezett harmónia és úgy ahogy egy hideg estét töltenék,játszósruha,frissen mosott haj illat és kockás plédemben nyershús vagyok. Birodalmam határa világos, odagugoltam minden sarkába, láthatatlan szögesdrótot tekintettel húzva.

És akkor szagot fog az értelem és megrezzen a hús a csonton, arcomra új érzések jönnek, gyomor görcsöl,tenni mit kell a lélek nem akar, bábként izmot ugyan mozgat, de keserves szenvedés. Jönnek a szavak, gesztusok,bíztató csillogások, de közben önamgába ürít és habzsolja újra a kérdést, látszik e hogy mi kívül játszik döglött tartalomnak idegrángása csupán?

elmúlik a sokk, az agy újra megtelik tartalommal, biztonság,kókuszillat. Mérés következik, külsőhőz belsőmet, minden mi pillanat alatt viszonyítható. A fölényem megállapításával a kérdés elhalkul és megnyugszom lassan én is.A riadalom oka sejthető,a választás eredményének nyelve lelkemet koptatja. Elmúlt már a riadalom, szétszéledt a reszketés.

Fogom a kezem,megint a terület közepén,széttépem ha küszöbön bárki ma átvonaglik.Kell a hely,enyém. Van ebben valami sértődés, valami nem tetszés a túlélssel kapcsolatban, ahogy tőlem függetlenül is kel és fekszik a nap, és vonaglanak egymások egymáson.