tét nélkül,fék nélkül.
kötelek mindennütt és ha az egyiket felveszem a másikért kesergek.zubonnyok, a régen várt státuszok kimondása mégsem megy.de nem sietek sehová,ha látszik hasadon az ezüst holdsugár,akkor jó.
mindenestül a házban, de most józanész is a társad.meleg van amúgy ha ott vagyok csak úgy természetesen teveled. csak ha távol a kéz, akkor a kétség nyal fülembe helyetted.
Vacilál a lélek, és tologatja a bútorokat, hogy helyed legyen lakni nálam. Most még úgyérzem szűkösen.Gátlásokból díványt, nyugtalanságból asztalt csináltam rég. de már a szobában vagy.Beengedtelek,és én lassan várom ahogy kihordod a lomokat,porolsz és sepersz, én addíg kitárom az ablakokat.Korán van, de mihez képest. megvárom míg rendet raksz,mára bennem.
csendben dübörög a hajnal felém.
